Amikor csak mennek a napok, anélkül, hogy bármi érdemi munkát fel tudnék mutatni, valami idegölő.
Amikor nekiállok ezer meg száz feladatnak, és ott véget is ér a mutatvány.
Amikor -energiaspórolás céljából- félig zárt szemmel billegek a -hideg- lakásban.
Amikor már a kertévés vacsoraműsorok ötödik ismétlését is láttam.
Amikor az arcbőröm a frissen hullott hóval azonos árnyalatú – reggelente a bébékrém valamelyest kompenzál.
Amikor az egy hete hazahozott bőröndöm változatlanul fekszik a padlón.
Amikor a délutáni postával érkező teszkósújság a napi felmentősereg.
Amikor az udvar sáros csapákkal és pocsolyákkal teli…
na ez az áprilisi tél… ez a tavaszi szünet. Az én kisfalumban.
Ez már próbára teszi az ép emberek tűrőképességét is. Gyere tavasz, gyere langymeleg szellő, gyere szikrázó napsütés!