Van úgy az ember, hogy élvezettel vásárol, mert eltelik az idő, mert sok színes dolgot lát, és mivel szeret főzni/sütni lelkesítik a jobbnál jobb alapanyagok/kész termékek. Szeretek a sorok közt kószálni, tolni a kocsit, sőt azt figyelni, mások mit vesznek 😀 Aztán hazaérve olyan jó a hűtőbe és a szekrénybe bepakolni, esetleg kipróbálni/megkóstolni a szerzett árut. Lehet a vásárlás hobbi? Igen, szerintem ez a hobbim 😀
P
Vannak dolgok mindnyájunk életében, amelyekről próbálunk tudomást sem venni, de ugye attól még megmaradnak. Nem beszélünk róla, nem gondolunk rá, sőt el is szeretnénk felejteni sok esetben. Örökre. DE! Ugye nyilvánvaló, hogy azért nagyon kevés az a lappangó probléma, mely egyszer csak ne törne felszínre. Akkor kétségbe eshetünk, jajveszékelhetünk, sőt továbbra is tologathatjuk, vagy szépen szembenézhetünk vele. Ám minden esetben rosszabbul járunk, mintha a kezdetektől tudomást vettünk volna róla, kidolgoztunk volna egy tervet a megoldására. Minden egyéb esetben csak kényszermegoldás lehetséges.
Velem mindig ez történik… Nem akartam tudomásul venni, hogy felsőoktatási intézményt kell választani, hogy szakdolgozatot kell írni, hogy nyelvvizsgázni kell, hogy a kedves párom külföldre távozik- most spec erről van szó.
Tehát tudom hogy meg fog történni, de ügyet sem vetek rá… nagy baj. Ilyenkor kifolyik az ember kezéből az idő, mintha csak egy pislantás lenne egy nap, egy hét, egy hónap. Valamiféle védekezés lehet ez részemről… önzőség, hedonizmus, irigység, lustaság. Igen.
Mindig megfogadom, hogy másképp lesz, hogy a következő felmerülő megpróbáltatást nem halogatom, nem másra hárítom. Mára a lényeget is megfogalmaztam magamban: Tudatosság!
Az élet minden területén szükség van – nekem legalábbis, mások jól elvannak nélküle egy életen át – tudatosságra, tervekre, tervezésre, sokszor folyamatábrára 😀 na jó vicceltem.
Azt mondják a bölcsek, az okos ember más, a buta a saját hibájából tanul. Nos, én egyikből sem…
Azt szoktam mondani, mikor megkérdezik, tudok-e főzni: elméletben nagyon jól főzök…
nos, az élet más részén is megállja a helyét a kijelentés, ELMÉLETBEN.
A legközelebbi viszont olvasásig kívánom a legjobbakat
Pacsi P
A tegnapi parti után felébredni félek…jön-e a rettegett másnaposság? Hát ma nem jött..szerencsére
Helyette jött a szürkeség, az egyedüllét..tudom, ilyen gondolni egy kollégiumban, egy párkapcsolatban barátok közt balgaság, de mégis. Minden megváltozott, MINDEGYIK barátom éli az életét, teszik, amit tenniük kell. Csak én vagyok mindig tétlen. Nincsenek céljaim, félek magammal együtt maradni, félek tenni. Igen. Egész életemben ott állt mögöttem valaki, aki megmondta, mit kell tennem. Én úgy tettem, jó úton maradtam, így utólag legalábbis úgy tűnik….
Általában így reagálnak az emberek: olvassál, tanuljál.. sportoljál, tanulj nyelvet.. most visszakanyarodunk az előzőekhez: egyedül, pénz.
Nagy erőkkel munkát keresek, jó volna. Megoldás mindkét problémára, de az nem ám úgy megy… megkaptam, hogy bizony protekció nélkül ülhetek még egy darabig a fenekemen.
Valaki tegyen igazságot!
Jelentkezem
Pacsi P
Tegnap reggel szokásos vasárnap…gondoltam, ám a reggeli misére készülődés közben felugrottam a szobamérlegre, hogy mégis mennyi az annyi..hát gyorsan le is ugrottam 😀
Namármost míg nyáron csodálatos 68 kg-val hemperegtem a parton, most február közepén pedig 74,5. Ez nem fér bele .. én meg a farmerjaimba.
De mivel minden változás hétfőn kezdődik, így diéta indul.
Vasárnapi elhatározásom, hogy hétfő reggel futni indulok, egy tornatermi intervall tréningre módosult. Sebaj. Izzasztóó. Az áhított önmagam már nincs messze 😀
Pacsi P
Szeretettel üdvözlök minden kedves látogatót itt, a blogomon 🙂
Ez az oldal azért jött létre, hogy a fölös gondolataim “papírra vessem” és ha már adott az internet világának szabadsága, miért ne tenném ezt elektronikus formában….szóljon a mindennapi problémákról, a felsőoktatási zűrökről, barátokról, szerelmekről, szabadságról, és persze finom dolgokról is…na és hogy ki ne maradjon: a diétáról és sportról is 😀
Ugyanis elhatároztam, hogy elkezdek futni, vagyis első alkalommal valószínűleg kocogni..vagy sétálni 😀
Nem, a célom nem a maraton, de mindenképp szeretném azt elérni, hogy jólesik a futás..
Hamarosan jelentkezem
Pacsi
