Egy szusszal...fiatal, boldog

Nekiláttunk, az első vizsga letudva, jeles érdemjegy a jutalom 😀 No, nem volt ennyire derűs még délelőtt, de felszívtam magam, és a rámenős énem kidumált egy ötöst. Ennyi. Nem tudom mi számít, így az egyetemen nehéz taktikusnak lenni. Persze mindenki kialakítja az évek során azt a rutint, ami a legjobban fekszik neki, az elsők között… Tovább »

Jutott eszembe tegnap este, hogy még nem is írtam meg, hogy miért is nem voltam az elmúlt hetekben. Nem tudom bár, hány embernek hiányoztam 😀 Nos, kivettem egy kis szabadságot, elutaztam a páromhoz, aki épp francia földön keresi a kenyérre valót. Elsősorban nem is az ottlétről írnék, hanem egy páratlan élményről. Tehát kezdődött az egész… Tovább »

lassan a tudatos vizsgára készülés kell, hogy elhatalmasodjon rajtam, hiszen nemsokára – pontosabban pünkösd után – megkezdődik a bizonyítás hete! Így, vizsgaidőszak előtt, illetve alatt nem szokásom a kollégiumban tartózkodni, most esélytelen is lenne, tekintve, hogy gyakorlatom töltöm az otthonomtól 2!!! kilométerre. Mi is az, amit ki szeretnék hozni ebből? Hát az érzelmi negatív töltés… Tovább »

Nos, kezdeném is a hosszú monológom. Sajnos mindennek eljön a vége, ilyen világ a miénk. Harmadéves egészségturizmus szervezőként számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy bizony vége az iskolapados időknek, csupán a féléves gyakorlat és a záróvizsga, ami elválaszt a diplomától…jómagamat még egy nyelvvizsga is, de ez más tészta. Három évig fonnyadtunk a hol hideg, hol… Tovább »

Kissé el vagyok havazva. Annyi minden történt az elmúlt hónapban….elmondani – leírni nem lehet egy bejegyzésben 😀 Igyekszem persze pótolni, szép lassan menni is fog talán, de addig gondoltam, jelzem, még élek! Puszi a kitartóknak!  ... Tovább »

Reggel annyira nehezen keltem ki az ágyból, kinek van kedve vasárnap hajnali hétkor kelni? De szükségét éreztem a lelki tuningnak, meg ilyesmi. Szép napnak ígérkezett, ez vigasztalt csupán. Elkávéztam az időt a buszig, de sebaj, nem újdonság. Olyan gyorsan tudok én öltözni, hogy csuda. A buszon azon töprengtem, ahogy elnéztem a néniket, hogy  mindegyikük igazi… Tovább »

Barbárság, amit műveltem magammal… bizonyára ismerős, ha azt mondom, hogy a fodrásztól jövet soha se vagyunk 100%-ig elégedettek. Nos, én mindig azt hiszem, majd én jobb vagyok mint egy fodrász, mert ők soha se értenek meg, soha nem olyan frizurát alakítanak ki, mint amilyet épp szeretnék, vagy amilyen a fejemhez jól áll…. legutóbb is diáklányra… Tovább »

Holnap szombat. Az utolsó tusa, a húsvét utószele, a sorból kimaradt keresztgyerekek meózása. Oké. Ez lesz a befejező akkordja részemről a húsvéti ünnepi terüljterüljasztalkámnak. Legalább is remélem…már kicsit belefáradtam a búskomor, hűvös, kihalt lakásban ücsörgésbe, a folyamatos pocaktömésbe. Mindenhogyan. Nap kell, friss levegőn bringázás kell.  Nincs folytatás PÉ  ... Tovább »

Amikor csak mennek a napok, anélkül, hogy bármi érdemi munkát fel tudnék mutatni, valami idegölő. Amikor nekiállok ezer meg száz feladatnak, és ott véget is ér a mutatvány. Amikor -energiaspórolás céljából- félig zárt szemmel billegek a -hideg- lakásban. Amikor már a kertévés vacsoraműsorok ötödik ismétlését is láttam. Amikor az arcbőröm a frissen hullott hóval azonos… Tovább »

Szép ünnep, a legszebb… Tavaszodik, a frissen serkent fű közé rejtett fészkekbe a nyuszi csokitojásokat ejt, süt a nap, melegszik a levegő. Egy párhuzamos univerzumban… jelenleg. Szürke, havas, esős, hideg húsvét már rég nem volt. Most megkaptuk. Áradó folyók, szorító bel- és árvízhelyzet. Hát persze, hogy ebben a helyzetben nem a frissen veteményezett kertet és… Tovább »