Kavargó gyomor, szédülés, puffadtság, hányinger, fejfájás, elesettség…ugye mindenkinek ismerős. Nem, ez nem valamelyik betegség tünetegyüttese, ez a másnaposság. Pont. Mindig irigyeltem azokat, akik nem tudják miről beszélek épp. A szobatársnőm egy ilyen matéria, reggel bedönt egy liter tejet, aztán csókolom. Éli világát. Én általában csak átkajálom a napot és emellett ara marad csak erőm, hogy levegőt vegyek. Persze változó.
Felmerül a kérdés, hogy ugyan azért a pár óráért megéri-e egy vagy két napot szenvedni. Igen, akár két napot is. Megéri-e az a pillanatnyi bódulat az egész napos szenvedést? Azt az érzést, amit a legtöbb embertársunk a pokolba kíván? Egyértelmű NEMLEGES választ adnék, de mégsem teszem. Nem éri meg, de mégis csináljuk. A társaságért, a hangulatért, a könnyed társalgásért, ilyesmi. Hiába, az ember gyarló. Ha mindent egyszerű lenne elkerülni, nem lennének balesetek, nem lenne sok betegség sem. Az elkerülés ha nem is mindig sikerül, legalább korrigálni tudjunk…például tejjel..vagy vízzel..vagy aszpirinnel 😉
Csókolom Pé
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: