Úgy döntöttem, lemegyek egy cigire, mindjárt társítom is a délutáni kávéval. Amikor leértem megcsapott valamilyen jóleső érzés, na nem az élvezeti cikkek miatt… hanem az a finom illat, a simogató szellő, a frissesség, a nagybetűs TAVASZ. Bár még hó lepi a tájat, mégis biztos vagyok benne, hogy a rügyfakadás, a madárcsicsergés, és melegen cirógató napocska, a bárányfelhők már nincsenek olyan messze. Sőt itt vannak a határban! Egészen más az ég színe, más a levegő. Ezt az ember érzi.
Bár lehet hogy a napot feldobja a szerelem szellete is…ki tudja. Olyan gyermeki várakozással próbálom előre tessékelni az időt, hogy végre holnap legyen. Furcsa dolog ez így, több, mint két év után… Nemsokára elválaszt minket fél Európa, talán emiatt is várom az utolsó találkozást. Ki tudja mit hoz a jövő, mikor lesz szerencsénk újra látni egymást. Ami biztos, hogy holnap rám talál a szerelem 😀
Nahát milyen érzelgősre sikeredett..bocsika az erre érzékenyektől!
Puszi Pé
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: