Hellóbelló!
Az elmúlt héten valamiért nem jött az ihletet adó múzsám. Az ember csak sodródik a napokkal, a történésekkel, amik akarva akaratlanul begyűrűznek a mindennapokba, a tudatunkba. Mert a múlt heti híradások ugyebár nem kerülhették el senki halandó figyelmét. Mindenki tudja mire gondolok, pedig még egy kulcsszót se ejtettem el. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy semmit az égvilágon nem éreztem abból, ami jó pár embertársam életét, és napját megkeserítette – az időjárásból. Igen, abból a katasztrófából, amelyre Magyarország elméletileg igen, gyakorlatilag egyáltalán nem tudott felkészülni. Megrogyni látszott mindenféle szervezet a feladat súlya alatt, és én bár nem voltam aktív részese, mégis úgy gondolom, a mi kis országunk olyan, mint egy kisgyerek. Jól elélünk, ha nem megy önerőből, kérünk szülői segítséget.
Na de nem is mennék bele a politizálásba, különben is, nem értek hozzá… az a fejesek feladata.
Kommentek