Hellóbelló!
Rég jelentkeztem, hiszen sűrű hetem volt szerdától, végre meglátogattam kedves páromat 😀
Szerdával kezdődött. Még mielőtt útnak indultam volna, meglátogattam a rendelőintézetet, ahová most jó előre gondolkodva időpontot is kértem és kaptam. (Az időpont nagyon hasznos, egyrészt, hogy pontosan tudod mikor végzel, nem kell várakozni, másrészt troll dolog, hiszen láthatod azok arcát, akik nem rendelkeznek időponttal, és reggel óta a narancssárga műanyag szék töri a feneküket :D) Szóval mint mindig, szerda reggel is késésben voltam, otthon bevágódtam a kocsiba, majd belehúztam. Megérkezve ért a meglepetés…hát a kabát amit az ülésre dobtam, az nem az enyém…anyáé. Nos ez nem lenne probléma, van neki hat darab, de ugye anyaméret nem egyenlő Petraméret! 😀 A cipzárt inkább hagytam, magam köré csavartam, remélve, hogy nem botlok ismerősbe, hát nem sikerült… 😀
Aztán még egy dologról néhány szót.
Spinning. Rövid, tömör. Hát amikor alkalmam van, felpattanok a spinnerre Mohácson. Csütörtökön is így történt. Teltházas óra volt, én már az első 5 percben furcsán éreztem magam, de rá se ránttottam, volt már ilyen. De aztán csak nem akart elmúlni, sőt. Az utolsó 20 percre az amúgy sápatag arcom tűzgolyóvá változott, forró levegő jött a tüdőmből, az izzadság vízfolyásokban egyesült a halántékomon és nyakamon, hörögve, lógó nyelvvel, remegő lábakkal, égő combokkal és karokkal tekertem végig az órát…léleknyugtatóként hatott, hogy ugyan én majd ledőltem a bringáról, a többi tíz lelkes társam is könyörületért esedezett, arcuk eltorzult. Mindemellett biztonságérzetet adott az a szilárd tény, hogy a kórház épületében pedálozok 😀
Aznap este kivételesen aludtam 😀
Nemsoká újra
P
Kommentek