Egy szusszal...fiatal, boldog

Úgy döntöttem, lemegyek egy cigire, mindjárt társítom is a délutáni kávéval. Amikor leértem megcsapott valamilyen jóleső érzés, na nem az élvezeti cikkek miatt… hanem az a finom illat, a simogató szellő, a frissesség, a nagybetűs TAVASZ. Bár még hó lepi a tájat, mégis biztos vagyok benne, hogy a rügyfakadás, a madárcsicsergés, és melegen cirógató napocska, a bárányfelhők már nincsenek olyan messze. Sőt itt vannak a határban! Egészen más az ég színe, más a levegő. Ezt az ember érzi.

Bár lehet hogy a napot feldobja a szerelem szellete is…ki tudja. Olyan gyermeki várakozással próbálom előre tessékelni az időt, hogy végre holnap legyen. Furcsa dolog ez így, több, mint két év után… Nemsokára elválaszt minket fél Európa, talán emiatt is várom az utolsó találkozást. Ki tudja mit hoz a jövő, mikor lesz szerencsénk újra látni egymást. Ami biztos, hogy holnap rám talál a szerelem 😀

Nahát milyen érzelgősre sikeredett..bocsika az erre érzékenyektől!

Puszi Pé

Kavargó gyomor, szédülés, puffadtság, hányinger, fejfájás, elesettség…ugye mindenkinek ismerős. Nem, ez nem valamelyik betegség tünetegyüttese, ez a másnaposság. Pont. Mindig irigyeltem azokat, akik nem tudják miről beszélek épp. A szobatársnőm egy ilyen matéria, reggel bedönt egy liter tejet, aztán csókolom. Éli világát. Én általában csak átkajálom a napot és emellett ara marad csak erőm, hogy levegőt vegyek. Persze változó.

Felmerül a kérdés, hogy ugyan azért a pár óráért megéri-e egy vagy két napot szenvedni. Igen, akár két napot is. Megéri-e az a pillanatnyi bódulat az egész napos szenvedést? Azt az érzést, amit a legtöbb embertársunk a pokolba kíván? Egyértelmű NEMLEGES választ adnék, de mégsem teszem. Nem éri meg, de mégis csináljuk. A társaságért, a hangulatért, a könnyed társalgásért, ilyesmi. Hiába, az ember gyarló. Ha mindent egyszerű lenne elkerülni, nem lennének balesetek, nem lenne sok betegség sem. Az elkerülés ha nem is mindig sikerül, legalább korrigálni tudjunk…például tejjel..vagy vízzel..vagy aszpirinnel 😉

Csókolom Pé

Lehet izzítani az utolsó rakétákat, eseménydús hétnek nézünk elébe.

A mai reggel kicsit zaklatottan indult, hiszen tengerészgyalogosos álmomból a telefon ébresztőfunkciója emelt ki. Pontosan hatötvenötkor. A szobám ablaka bepárásodva..az út túloldalán álló ház tetejét hó borítja..ez még nem a valóság, gondoltam naivan. De bizony, Holle Anyó haragszik a világra, idén azt hiszem irigylésre méltó bicepszeket növesztett… 🙂 Eszembe jutott egy régi kép, ’96 áprilisból, az udvart lepi a hó, kedves szüleim ezt úgy szerették volna prezentálni, hogy öcsémet babakocsistul kitették a fehér udvarra. Nos, áprilisban már nem szeretnék csizmát húzni! Állítsátok le az öregasszonyt! 😉

Cakát Pé

No ha többet nem is, annyit mindenképp kijelenthetek, hogy önismereti programnak rendkívüli módon megfelelt az Insanity. Miért írom ezt? Hát mert újra rájöttem, hogy hiperkönnyen feladok bármit. Legalábbis lazítok a gyeplőn.
Arról van szó, hogy a hetihatnapinsanity ből lett hetiötnap. Ráadásul tegnap aerobikkal cseréltem fel.

Nem, ezt egy percig sem bántam meg, hiszen tényleg feltöltött. Az első sorban állni, mindent lelkiismeretesen, anatómiai korlátaimon belül szabályosan végrehajtani valami fantasztikus érzés volt. És elképedve láttam, hogy sok pálcalábúhorpadthasú hogy rogy össze. Eszméletlen, hogy a gyerekkorunkból jól ismert pókjárás alaphelyzet megtartása kihívássá válik huszonéves korunkra…

Puszik Pé

Hellóbelló!

Az elmúlt héten valamiért nem jött az ihletet adó múzsám. Az ember csak sodródik a napokkal, a történésekkel, amik akarva akaratlanul begyűrűznek a mindennapokba, a tudatunkba. Mert a múlt heti híradások ugyebár nem kerülhették el senki halandó figyelmét. Mindenki tudja mire gondolok, pedig még egy kulcsszót se ejtettem el. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy semmit az égvilágon nem éreztem abból, ami jó pár embertársam életét, és napját megkeserítette – az időjárásból. Igen, abból a katasztrófából, amelyre Magyarország elméletileg igen, gyakorlatilag egyáltalán nem tudott felkészülni. Megrogyni látszott mindenféle szervezet a feladat súlya alatt, és én bár nem voltam aktív részese, mégis úgy gondolom, a mi kis országunk olyan, mint egy kisgyerek. Jól elélünk, ha nem megy önerőből, kérünk szülői segítséget.

Na de nem is mennék bele a politizálásba, különben is, nem értek hozzá… az a fejesek feladata.

Mindenki érezte már életében, hogy amikor legjobban szeretné, szüksége lenne rá, fontos volna, muszáj jónak lennie, na PONT akkor nem jön össze az a valami. Igazán dühítő “miért pont velem történik” érzés fut át rajtunk, elfog az aggodalom, idegesek leszünk, kapkodunk, a bajt tetézi a “még ez is” érzés megjelenése, mely rendszerint valamely bónusz balszerencsét jelöl, mely az ideges kapkodás negatív hozadéka.

Nos nem hiába mondják, hogy “a baj csőstől jön”….és tényleg.

Tegnapi insanity (plyometric cardio circuit) sokkal jobban ment, bár a végén rákvörös fejjel támolyogtam felfelé a lépcsőn, azonban az első naphoz képest elenyésző izomlázat sikerült összeszednem. Ennek örülök. És már tudok kettőnél több fekvőtámaszt csinálni 😀 Persze tegnap vasárnap révén anya odatette magát, és a fél falunak főzött, sütött. Én voltam a kisegítő személyzet…vagy inkább a séf jobb keze 😉 Ennek megfelelően mindenből mintatvételeztem, és az insanity közben majd kidobtam a taccsot 😀 Soha se álljatok neki teli pocakkal edzeni…

Másrészt úgy érzem ma kiteljesedik az egyetemi létem…tanulmányaim csúcspontjára értem: az elkövetkezendő hét mindösszesen 4 azaz (NÉGY!!!) 45 perces előadásból fog állni, mindezt egy előadóval, a mai napon. Ki látott már ilyet, hétfőn jó hétvégét kívánni…
kiborít teljesen. De ennek megfelelően ma már utazok is a messzi Szerelmemhez…

Mindenkinek kellemes hétfőt, sorstársaimnak pedig jó hétvégét!

Pacsi Pé

Nos, az egyik blogon találtam egy érdekes bejegyzést…nem vagyok egyedül, nem vagyok kivételes gnóm…

A tegnap esti bejegyzésem érdemi folytatása lehetne a Mariann által prezentált jelenség.

http://mariannszemlelet.hu/?p=596       – a hivatkozás elvezet! 😉 olvassátok!

Csaló nap..Nem cseng túl fényesen…. pont olyan kiejtve, mint amire az ember számít a nyelvtan órán tanultak alapján. Mély magánhangzók, melyek negatív hangzást kölcsönöznek a kifejezésnek….

Annak, aki nem tudná, mit jelent elmondom..
Diéta alatt egy egy magasabb kalória szufficit .(legfőképpen szénhidrát plusz bevitele)
Igen, azért írok most erről, mert elméletben létezik, annak, aki testzsírszázaléka 10% alatt van, és diétázik, szinte kötelező 4 naponta!

De az én testzsírom jóval meghaladja ezt a szuperalacsony szintet, 20% felett elméletben nincs szükség ilyen napokra, hiszen az ún. leptin hormon szintje az ilyen szervezetekben nem alacsony!

Persze hogy nem csupán ismeretterjesztő szövegnek szántam, hanem van mellékzönge is:
Olykor, ha rám szakad az unalom, hajlamos vagyok az önkontroll teljes elvesztésére.
Ez úgy néz ki, hogy egy darabig szilárdan tartom magam, mert hát nem dobhatom el egy hét munkáját egyetlen nap élvezetért…de aztán eljön az a pont, ahol valami átfordul. Tudod, mint a hinta, ha nagyon lököd…pedig nem erre tervezték. Akkor elszabadul a pokol. Könyörületért esedezve, reménykedve várok, hogy történjen valami, de ha semmi nem mozdít ki az egyhangúságból, akkor visszavonhatatlanul beindul a gépezet. Képmutatónak érzem magam, betegnek.
Nem tudom éreztél-e már ilyet, hogy igazán nem vágysz semmi ételre, mégis mindegyikre ki vagy éhezve. És mindegyikbe belekóstolsz, ha ízlett, mész még egy kört. És ez így megy órákig… a hűtő és éléskamra rabja leszek, beszippant, forgok vele, majd velem is forog a világ. Mintha egy szenvedélybetegség lenne…egy drog..
A környezetem értetlenkedve nézi, hogy vagyok képes minderre. Nem tudom. Őszintén nem tudom.
Mások sem tudják.
Az utóbbi időben csökkent módban élek, diétának hívják, ezeket az alattomos rohamokat is sikerült csökkentenem, úgy tűnik nem nullára. Lehet, hogy sohasem fogom…de folyamatos küzdelmet jelent a mindennapokban.

Míg más embernek az evés egy létfenntartó szükséglet, nekem ezen jóval túlmutató tényező..sajnos. A kövér emberek ezért kövérek. Be kell látni, lehet hogy erre vagyok kódolva – kövér testre.

Mindenesetre ezek a napok bűntudatot gerjesztenek, ez általában még szilárdabb elhatározást eredményez…. amikor ki szeretném javítani, amit elrontottam. Motivációt ad. A  fridzsidernapok visszaszorításához.

Jobb napot

Pé